Love story ♥

Love story♥

A nagy találkozás♥

Sziasztok! Dóri vagyok, egy egyszerű kinézetű lány. Kékeszöld a szemem, úgy kb.: 180 cm magas vagyok. Most épp 17 éves. Londonban élek, egy bátyámmal, Joellal, aki ugyanúgy, mint én 180 centi lehet. Kék szeme van, amiben apura ütött, és világos barna haja van. És 19 éves. Azt még tudni kell róla, hogy nagyon jó gitáros és szokott énekelgetni is!♥ Van egy nővérkém Edina a 185 centijével ő a második legmagasabb a családunkban. Barna hajú, szürkészöldes szemű. Most tölti a tizennyolcadik életévét!♥De nem hagyhatjuk ki a szüleimet sem.

Anya: Az egyik legkisebb láncszem a családban. 160 centiméter lehet. Rövid, göndör barna haja van,és sötét barna szeme, barátságos arca.♥

Apu (aki nekem csak Apci marad!) : Hát, igen Apci kb.: két méter lehet. Erős kiállású, világoskék szemű, világos barna hajú. (A napvényben néha szőkének látszik!) ♥

Van még valaki, aki nem maradhat ki! Az én kis szívem csücske. A Német Juhász kutyám, Maci. ♥ Ordas színű a bundája, világos barna szeme van, és egyszerűen imádom. Végre Anyu,és Apci megengedte,hogy bejöhessen a szobámba,és a mai napig a szobámban babusgatom! Ráfér egy kis "anyai" szeretet!♥

Kellemes nyári napra ébredtünk, éppen lefelé mentem a lépcsőn, hogy megreggelizzem, amikor találkoztam a huszonhárom éves bátyuskámmal, Joellal.

-          Szia!

-          Szia, Joel!

És ennél többet délelőtt nem is beszéltem vele. Majd lenn épp a 18 éves nővérkém öntötte magának a narancslevét, amit épp tegnap vetem a sarki boltban.

-          Anya hol van? – kéredzetem.

-          Nem tudom, azt hittem fenn van.

-          Pedig nincs! Mi az a fecni a hátad mögött?

-          Öm… Egy üzenet anyutól.

Dóri! Ha majd Apu felébred, ugorjatok ki a boltba egy kis husiért meg kenyérért.

Este jövök:

Puszi:

Anyucika

Huhú, már megint én megyek!

-          Ugyan már ne viselkedj úgy, mint egy hároméves. Már tizenhét éves vagy már, nem is kéne apu, hogy elvigyen, van, jogsid elmész majd te. EGYEDÜL!

-          Helló!- szólt apu, még félig aludva!

-          Szia! - mondtuk!

-          Anya azt írta, hogy ki kell menni a boltba!

-          Oké, mindjárt mehetünk, kezdhetsz készülődni!- erre már csak bólintottam, és felmentem a lépcsőn, amit felértem hallottam, hogy Joel már megint gitározik, jó nagyon tehetséges gitáros,de hogy már kb.: egy éve erre fekszem,és kelek…Kezd unalmas lenni!

Amikor Apuval hazaértünk,és épp az ajtó felé tartottam tíz centis fekete magas sarkúmban,egy térdig érő kék szoknyában,és egy apró virágos lenge felsőben. Amikor már a kilincshez nyúltam volna, dobszót, és utána pedig egy fiú hangát hallottam. Nagyon tetszett a dal, amit hallok. Már csak pár milliméter és megfogom a kilincset! Beléptem az ajtón. Levetettem a gyönyörű mégis kényelmetlen fekete lakkcipőmet és egyre feljebb és feljebb léptem a lépcsőfokokon. Köszöntem. Nincs válasz. Edina hol van? Megnézem a szobáját senki. És nagy bánatomra a dalnak vége lett. Meghallottam egyetlen bátyám hangját.

-          Köszi, haver, hogy szóltál erről a bandáról. – igaz, nem vagyok olyan kihallgatós típus,de nagyon tetszett, amit Joel és a többi srác játszott.

-          És mehet? 1,2,3,4…- szólalt meg egy fiú az ajtó túloldaláról. Talán ő az énekes… Elkezdtek zenélni úgy leültem volna a bátyám küszöbére és hallgattam volna a zenéjüket,de ha nem akarom,hogy bepisiljek,akkor bizony el kell mennem a mosdóba! Joel szobája mellett a WC, mellette a szobám, az én szobám szomszédjában pedig Edináé. Beértem. Egyszer csak vége a dalnak. - Mi a fene…- mondtam magamban. Megmostam a kezem és kirontottam a WC-ből.

-          TE EGYETLEN ATYA ÚR ISTEN!- mondtam magamnak. Egy rettentően helyes fiatal srác állt előttem, és ahogyan kirontottam a klozetből mind a ketten meglepődtünk! Hogy el ne essek, megfogtam a karját,ő meg a derekamat –hú,mekkora szerencse,hogy pár éve megszabadultam pár kilótól. És most már jól nézek ki!- örültem magamnak. De mindeközben egymás szemébe néztünk, és tetszett, amit láttam. Gyönyörű kék szeme volt, amit kiemelt a szőkés barna haja,a piros pólója. Egy sötét színű cső farmer volt rajta, és fekete edző cipő. Hiába is tetszett a fiú, de a helyzet kezdett kicsit kellemetlenné válni, majd egy lépést hátra léptem, ekkor elmosolyodott,és megszólalt.

-          Szia! Ryan vagyok! – és felém nyújtotta a kezét. Nagy tenyere volt. És hosszú ujjai. A magasságához, pont stimmelt.

-          Szia, Dóri vagyok! – és megfogtam a kezét, és kezet ráztunk. De ekkor már nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjam rá!♥

-          Ó, szóval te vagy az a híres neves húgica!?

-          Igen, én lennék!

-          Húgi! Hát megjöttél! –mosolygott rám Joel! Majd árkarolt. - Gondolom már ismered Ryan-t. Ő juttatott be a bandába, és egy személyben a basszusgitárosunk is. Ryan-Dóri, Dóri-Ryan. Tudom, már tudjátok a neveket, de nem akarok illetlen lenni, és az a szokás, hogy bemutatlak, mindenkinek Hugicám! –Igen… a jó öreg Joel, mindig, amikor csak eszébe jut, kitalál valami frappáns becenevet.- Ó Ry! Van ám még egy húgom, de ő most nincs itt!

-          Joel! Amúgy hol van Edina? –kérdeztem! Itt a tökéletes alkalom megtudakolni.

-          Az egyik barátnőjénél. Azt mondta mindjárt jön!

-          Ja, oké!

-          Nos, én egyik hugicám, bemutatom az együttesünk többi tagját is!

Dóri, ő itt Andy, az énekesünk.

-          Szia Dóri! Örülök, hogy meg ismertelek. - szólt Andy.

-          Szia! Én is! Nagyon szépen énekelsz!

-          Köszönöm! – mosolyodott el.

-          Hugicám, ő itt Adam a dobosunk.

-          Helló, Dóri Adam vagyok! Örülök, a szerencsének.

-          Én is Adam!