11. fejezet

Adam

11. fejezet

RYAN SZEMSZÖGE:

Reggel Ad állt az ajtóm előtt és az ajtófélfának támaszkodott.

-          Szia, Csipkerózsika!- ekkor valami gengszter mosoly ült ki az arcára.

-          Helló! ÉS te vagy a ’ hercegem ‘? Mivel, te ébresztettél fel - Ryan 1 Adam zéró.

-          Na, viccet félretéve, öltözz fel és mehetünk meghívni Dórit a bulira. Gyerünk, kelj már fel!

-          Dóri is ott lesz?

-          Anyám, tuti biztos, hogy csak festeted a hajad színét?

-          Jó-jó csak… csak…

-          Nincs csak… Andyék már ott vannak! Ne késsünk el. Joel a húgához ment… EGYEDÜL. Velünk jött volna, de nem akarta hallgatni a nyavalygásodat. – ekkor felpattantam, majd felvettem az egyik farmeremet, egy piros pólót, és rá egy barna dzsekit.

-          És már készen is voltam. Adammel út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz.

Aztán elkezdett esni az eső. Odaértünk. Andy és Edi elől álltak, én és Ad mögéjük léptünk. Akkor megjelentek a sarkon. Joel már megint vigyorgott… Az én haverom. A húga, pedig szokás szerint csinos volt.  Andy elmondta a kis ’ beszédét’ engem jobban érdekelt a cipőm nézegetése, mert most hogy ott voltam, nem fog eljönni… L „oké, elmegyek! Számíthattok rám!” – akkor felkaptam a fejem és elmosolyodtam, és csak az jutott el a tudatomig,hogy Jeeee..eljön, eljön… Ezzzaz! Jes! J

10. fejezet

10. fejezet

A készülődés

Házavató buli. Olyanon sem voltam még… Mit lehetne oda ajándékba vinni!? Végül is arra jutottam,hogy viszek egy pezsgőt, és mindegyik srácnak egy férfi parfümöt. Tudom,nem nagy ajándék,de Andy rögtön úgy,kezdte,hogy : Nehogy bármit is vinni próbáljunk! És utána vágott valami érdekes grimaszt amin csak nevetni lehet

Öltözék:

Egy világos rózsaszín blúz mellett választottam,és egy farmer boleró mellett. Felkutattam a rumlis kis éjjeli szekrényemet,és az első amin megakadt a szemem,az a lánc volt amit, még nagyon régen Edina vett nekem. Mai napig hosszú a hasam közepéig is leér,de még mindig divatos. Egy bagoly van rajta. Nagyon a szívemhez nőtt.♥  Hogy passzoljon az öltözékemhez minden, egy sötét farmernadrág volt a legjobb választás. Tudtam,hogy sokáig leszünk,ezért egy tornacipőt vettem,fel ami magasított szárú. Fekete. Nem tudom miért,de én szerettem,pedig nem a tesi volt a kedvenc órám. Sőt… kifejezetten rühelltem.

Nővérem ruházata:

Edina szemszöge:J

Halványlila gőzöm sincs, hogy mit vegyek fel. A végén csak találtam valamit. Egy lila blúz mellett döntöttem, aminek feltűrtem az ujját,és egy kötött,de mégis lenge kis kardigán volt a megfelelő. Egy egyszerű cicanadrágot vettem fel és fehér magas sarkút.

A ruhánál, lehet tudatlan voltam, de az ékszerben nagyon biztos voltam.

A kabala ezüst láncomat vettem fel, amin vannak a kabala gyűrűim, és ezen volt rajta az a pengető is amit Andy adott nekem. Dedikált. ♥

A napokban nagyon megtetszett egy gyűrű. Azt vásároltam meg. Egyszerű, mégis nagyszerű

9. fejezet

9. fejezet

Épp munkába mentem,amikor elkezdett zuhogni az eső… szuper… nálam meg nem volt semmi, se táska, se esernyő… Már megáztam..akkor minek sietni alapon lassan nyugodtam lépkedem az utcán… mikor éreztem,hogy nem esik a fejemre a víz…Mi a… amikor hátra néztem Joel állt mögöttem egy fekete esernyőt tartott felettünk!

-          Szia, hugi! Épp hozzád mentem. Azt hittem már nagyban dolgozol erre itt ázol. Nem nőttél még elég magasra?

-          Hah, vicces Joel. Nincs esernyőm.

-          Kész csoda hercegnőnek nincs esernyője… Ilyet se hallottam még!

-          Miért lettem hercegnő?

-          Ha én Tündérke vagyok,te legyél Hercegnő. De most siessünk. Andy már vár ránk, és Edi is!

-          Edi, és Andy? Mit akarnak?

-          Majd megtudod. – majd odaértünk. Kinn vártak minket Ediék. De még voltak ott mások is. Ad, és Ő rá nem számítottam.

-          Sziasztok-, trillázták egyszerre. Majd kilépett Andy a sorból.

-          Nos, Dóri szeretnénk, ha eljönnél a mi kis házavató bulinkra, ami hát,igen.. holnap lesz.

-          Öm… Oké. Megyek. – egész végig Ryant néztem, aki viszont nagyon szemezett a cipőjével. Amikor kimondtam,hogy megyek. Felkapta a fejét és elmosolyodott. Most akkor mi van?

8. fejezet

8. fejezet

Másnap reggel mikor felébredtem síri csönd volt. Nem szól a rádió. Gondolom anyuék elmentek. Máskor Joel szokta bekapcsolni, de most már nem volt így ezért nem tehette. Vajon minden oké ott?

Felkászálódtam, és elhúztam a függönyöm,hogy bejöjjön egy kis fény. Majd megláttam azt a nőt, aki miatt hazudtam Ryannek.

Igazából, még senkinek sem mondtam meg, hogy miért is tettem. Hát azért, mert azt hittem az lesz a legjobb döntés, ha azt kamuzom, hogy nem tetszik, és nem érdekelne, mert akkor nem romlott volna meg a barátságunk. Ha a barátom is lett volna, amikor szakítunk, milyen érzés lenne mindig látni, ha Joel-el van? Valami szörnyű… így nem csak azt a kis gondolatot veszítettem el, amivel eljátszadozhattam, hogy mi lenne,ha ő meg én… és még a barátságát is elvesztettem. Most pedig azt kell néznem, hogy más szereti… így választottam a ROSSZ döntést… Ha nem hazudtam volna mi lenne most? Habár nem csak rajtam függött, mert ő meg azt mondta, hogy nem szeretné, hogy a barátnője legyek… Úgyhogy…  nem tudom,mi lenne,ha máshogy cselekszem… Vajon még a barátjának tart eggyel talán?

7. fejezet

7. fejezet

Bele kellett törődnöm

Már lassan a második hónapja kellett néznem, ahogy Ryan és a kis barátnője megreggelizik és elmegy. De legalább van annyi örömöm, hogy láthatom a nővéremet és Andy-t. Már egy hónapja járnak… Nagyon édesek. Szerencsére ők is minden nap idejönnek,de Andy kijelentette,hogy csak Ryanék után,mert ő nem hajlandó végignézni, hogy a legjobb haverja ennyire megváltozott.

Hazafelé tartottam, és csak az járt a fejemben,hogy belebújjak egy jó meleg,de mégis lenge agyonmosott pólóba,és egy rövidnadrágba,majd hajat mossak,aztán megnézzek egy filmet. Hát eggyel talán nem úgy sikeredett a napom. Mikor hazaértem és kivittem a bejárati ajtót a helyéről Joel állt előttem erőltetett fülig érő mosollyal.

-          Szia, hugii… - na, itt már éreztem, hogy valami olyan hírt fog velem közölni, amiről még ő is tudja, hogy nem fog tetszeni - Öm… csak azt szeretném mondani, hoogy… izé… elmegyek. Elköltözöm!

-          Hogy, mi miket beszélsz? Hogy? Mi? Miért? Miért csak most tudom meg? Anyuék tudják?

-          Összeköltözöm a srácokkal, Andy-vel, Adammel, és Ryan-nel!

-          Soká innen?

-          Dehogy… csak 5-10 perc innen gyalog. Pár utcával lejjebb. Nyugi, mindig melletted leszek. Ha kellenék. Csak hívj! Oké? – és ekkor emgölelt. Látta,hogy szinte sokkkolt a hír.

Bele kell törődnöm,

Hogy Ryan kapcsolata nem csak egy hétig tart, és ki kéne már szeretnem belőle, de ha nem megy… ? És amikor kellene Joel is elmegy,és ha meg is látogatom,akkor is nagy rá az esélye,hogy látom…Őt…

-          Segítek összecsomagolni!

-          Okay!

-          De már igazán elengedhetnél,mert már lassan nem fogok, levegőt kapni annyira szorítasz…

-          H…ja…Sorry…- akkor elindultunk felfelé a lépcsőm,majd Anyuék szobájába a bőröndökért, és be a bátyám szobájába. Először csak a fontos dolgokat pakoltuk el, azaz a ruhákat…na meg persze a gitárt… Az elmaradhatatlan egy gitárosnak. Öm, viszonylag gyorsan ment volna, ha nem hülyéskedjük el az időt… Akkor megszólalt a telefonja. Lerohant. Én ez idő alatt a bőröndjébe csempéztem egy gyerekkori képet. Épp a hátunkat süti a nap így csak az árnyékunk látszik. Úgy négy-öt évesek lehetünk. A kertben vagyunk, a magas fűben üldögélünk, és csak a fejünk látszik ki, onnan,és amikor fényképeztek Apu valami nagy marhaságot mondott és mind a hármunk elkezd nevetni. Nagyon szuper nap volt. Mai napig emlékszem rá, ha haloványan is, de emlékszem.

Hamar este lett. Anyuék is hazaértek. Ők már tudtak mindenről.  A bátyámnak Apu segítette bepakolni a bőröndöket a kocsiba. Kiálltunk a  ház elé, és szépen lassan végignéztünk,ahogy elmegy!

6. fejezet

6. fejezet

Várom,hogy hívjon

Ryan szemszöge:

Reggel korán keltem. Ami nem rám vall. Arra ébredtem, hogy Andy a másik szobában énekel és gitározik, majd mikor mindezt megunta átjött HOZZÁM! Papír fecniket gyűrt össze, és azzal kezdett el dobálni. Én pedig őt párnával. Felöltöztem, és elindultam a barátnőm elé. Hogy nem volt kedvem? Az nem kifejezés… Egész úton próbáltam jobban megismerni és megszereti. Teljesen ellentétek vagyunk. Odaértünk. Lehuppantam az első asztalhoz, ő pedig velem szemben ült le. Aztán elkezdett valami vámpíros filmről beszélni, szerencsére nem az Alkonyatról… VALAKI MOST MENTSEN MEG! Majd amikor felnéztem, ki állt előttem? Na, ki? Tudjátok? Hát, Joel húga. Dóri.

Nem a keresztnevemen szólított. Hanem Mr.Fletcher-nek. Majd rendeltünk. Narancslevet kértem. És amikor kihozta nekünk a rendelést a szemben ülő ’ barátnőm’ elé úgy csapta le a poharat, hogy azt hittem, hogy széttörik. Majd egy olyan remélem, a torkodon akad mosollyal elintézte. Elindultunk hazafelé. Ekkor is próbáltam megkedvelni, azt a lányt, akit ma elvittem abba kis étterembe,ami mostantól a törzshelyem lesz…heh… De,nem sikerült,de miért? És ebben a pillanatban jött az a levakarhatatlan érzés… a LELKIISMERET FULDALÁS! Nem hasonlítunk SEMMIBEN! Hogy mondjam el neki, hogy NEM szeretem,és akárhogy is próbálkozom, nem fogom, tudni jobban havernál többre tartani. Pedig én megpróbáltam. Mert megbántani,meg nem szeretném. Erre előbb kellet volna gondolnom… hú Ryan most nagyon-nagy pácban vagy… Mikor haza értem elnyúltam a kanapén,de előtte még át öltöztem. A vonalas telefon mellé raktam a mobilamat, és csak arra vártam, hogy megszólaljon. És amikor felvenném, Dóri szólalna, meg és azt mondaná, hogy „Mit képzelsz magadról Ryan Gary Fletcher?”  Én még ennek is örülnék! Egész nap ott voltam, és feküdtem. Próbáltam elfoglalni magam. Ilyenkor,hol van Andy? Ja, tényleg hülye kérdés. A barátnőjével. Edinával. Akit szeret. Nagyon. Nagyon-nagyon. Egész nap azt hallgatom. De legalább happy!na,és Adam? Ő meg
Joellel. Azt mondták, hogy valami vígjátékot néznek. Vele. De attól, még igazán nem megerőltető, leharapni a fejem. Ekkor,hogy ne erre gondoljak,mintha megérezte volna akkor somfordált oda hozzám Sammy Andy macskája. Amikor közeledett a fejéhez a kezem,kicsit tartott,de amikor elkezdtem simogatni, elfeküdt és elkezdett dorombolni. Olyan hangosan, hogy még a  szomszédban is hallanák! Most tudjátok, kit simogatnék. Dóri Német Juhászát. Ahol a kutya ott Ő. Biztos a film közben is ott fekszik az ölében. a kis szerencsés…

CSAK HÍVJ MÁR! KÉRLEK! NEM ADOM FEL…

5. fejezet

5. fejezet

Már az első napomat is tönkre teszi itt…

Megköszörültem a torkom, és megkérdeztem mit kérnek. A csaj egy koktélt  Ryan pedig narancsos üdítőt rendelt. Amikor végre kifizették, amit kellett és végre valahára elmentek, pár perccel Andy lépett be az étterembe. Épp annak a srácnak vittem ki a sütijét aki előtte olyan sok kávét ivott. Kiderült,hogy Alex-nek hívják,én nagyon rendes volt velem amikor ott voltam. Majd Andy is odahívott magához!

-          Hi Little Girl!

-          Áh… szia, Andrew!

-          Mondd, nem tudod Ryan miért olyan tutyi-mutyi mostanában? Úgy köbö az esküvő óta ilyen.

-          Ömmm… Izé… Nem, nem tudom. Nyugtassa meg a kis barátnője…

-          Hm… barátnő mi? Az a csaj… Annyira nem szimpi nekem… Szegényem… senkinek se ajánlom.

-          Ha,neki az ilyen lányok tetszenek, akkor csak gratulálni tudok… -  szerintem biztos észrevette,hogy én nem olyan teszek, rá típus vagyok,és ekkor megszólalt.

-          Valami tuti történt köztetek igaz?

-          Ugyan mi történt volna.

-          Nem tudom, de ki fogom deríteni kedves…

-          Na, mindegy ehhez sok sikert kívánok. Nos,mit hozhatok a várakozó énekesnek?

-          Öm… Két likőrös forró csokit, és… nekem egy sonkás szenyát,meg két szelet habos sütit.

-          Okay! Ha szabad megkérdeznem, kire várakozol?

-          A Nővéredre. – juuuuuj… Ennél az egyszerű kijelentésnél sikoltozni és ugrálni támadt volna kedvem! Nagyon édesek együtt!

-          Drukkolok nekik!

4. fejezet

4. fejezet

Most csak viccel velem!

Pár nap múlva nem sírtam annyit Ryan után. Épp az e-mail-jeimet néztem, amikor megakadt a szemem egy Gratulálunk című levélen. Gyorsan megnyitottam, és kiderült, hogy az enyém az egyik állás.. Jómagam leszek a pincér. Gyorsan elújságoltam a hírt Rebekának, és pár perccel később jött is a válasz. Ő pedig emellett a kis étterem mellett fog lakni! SZUPER! Pár nap múlva már meg is volt a ruhám. Utána való harmadnap már munkába is állhattam. Reggel kilenckor már ott kellet lennem, ezért 8:30-kor elindultam. Fekete magas sarkú volt rajtam, a munkaruhám, és egy tavaszi pirosas-rózsaszínes kabát. Igaz, hét ágra sütött a nap,de elég hűvös volt odakinn. Egyszer csak-csak odaértem. Végre. Már épp a harmadik-negyedik kávét vittem ki ugyanahhoz az asztalhoz. Egy fiatal srácnak. Szerelmi bánat. Innen érzem a szagát… Amikor megláttam, Őt. Egy lánnyal volt… Az alacsony vérnyomás,már nem olyan volt,mert amikor megláttam őt és azt a csajt, az egekbe szökött a vérnyomásom… Nagyon ideges,féltékeny lettem… Sírás kerülgetett,de nem, nem adom meg Ryan-nek azt az örömet,hogy lásson engem miatta sírni. Bejöttek. A lány olyasmi magas lehetett, mint én, sötét barna hosszú haja ki volt engedve, és barna szeme vastagon ki volt sminkelve feketével. 15 cm-es magas sarkú szorította a lábát, (Hogy esne pofára benne, az lenne a nap fénypontja.) fekete cicanacit viselt, ugyan olyan színű dzsekit, és egy kék lenge pólót aggatott magára. Ryan am is szokás szerint nagggyon jól nézett ki… Sötét edző cipő, sötét cső farmer, fekete tavaszi kabát, ami nem volt begombolva, ezért látszott a pólója, ami fehér alapon a tenger partot ábrázolta. A kezét a nadrágja zsebébe bújtatta, a szeme most csak a járólapot nézte. Majd lehuppantak az első asztalhoz. A főnököm a pult mögött szólt, hogy menjek már da felvenni a rendelést. Nagy erőt vettem magamon, lenyeltem a sírást, és oda ballagtam. Nem nagyon siettem. Várjanak csak…

-          Dóri !? –szólt Ryan.

-          Mr. Fletcher… - mondtam semmi érdeklődéssel bíró hanggal. Le kellet róla vennem a szemem, mert ha tovább figyelem esküszöm, elsírom magam.

3. fejezet/ 2. rész

3. fejezet

2. rész

Gyorsan ott voltunk, hisz csak húsz méterre lehetett a ház előtt a tó, ahonnét kijöttünk. Elő vettem két tíz forintost, és az egyiket Ryannak odaadtam.

-          Kívánj valamit! – mondtam. Majd bedobtam az érmét a kis tavacskába, ahonnét, még a kis teknősök is előbújtak. Jaj, nem is tudtam, hogy itt kis ékszerteknős is van. Ryan nem sokkal utánam bedobta az érmét. Nem kérdezte, honnét, van a két tíz forintosom, hisz tudta, hogy magyar vagyok. Gyorsan besötétedett. Ryan ez egyik korlátnak támaszkodott, és úgy beszélgettünk. Úgy két óra elteltével, ami nekem csak étpercnek tűnt kijött mindenki a tavacskához. Két oldalról lehetett megközelíteni. a híd felől vagy egyszerűen csak a megmagasított füves területről lehetet ott lenni. Ők a könnyebbet választották. Mindenki kezében egy kis lámpás volt fehér papírból, kör alakúra formázva. Edina és Andy kezében kettő volt. A nővérem nekem hozta, Andy pedig Ryannek. Mindenki jól megnézte a lámpásokat. mindre volt kötve egy papiros, amit az ifjú párnak lehetett kívánni. Ide is írtam, egy jó kívánságot, és aláfirkantottam. Majd, meg kellett gyújtani a lámpásban lévő kis tea mécsest.

-          És most engedjétek a levegőbe! – mondta a menyasszony, és elengedték a férjével a saját lámpásukat, ami pirosból volt. Majd miután már nem látszottak a gyönyörű világító lámpások Edina azt, mondta, hogy Anyuék azt üzenik menni, kéne. A busz kinn állt indulásra készen.

Beszálltunk. A bátyám a fiúkkal jött fel a buszra nevetgélve. Majd leültek. Andy mellé Dina, Adam mellé Joel, Ryan mellé én. Egész úton dőlt belőlük a hülyeség. Egész hideg volt a buszban. De mindez nem számított, mert jó estém volt és jól szórakoztam,és az már hab a tortán,hogy most Ryan mellett ülök,és most csak azon kell izgulnom,hogy a nagy nevetgélés közepette vegyek levegőt is. De csak ez után következett eb a nagyon nagy marhaságom, ami mindennél nagyobb volt… Mikor hazaértünk,és leszálltunk, Ryanék is velük jöttek.

-          Várj! – szólt nekem. -  valamit,már a mise előtt óta meg akartam kérdezni!

-          Mit? Hallgatom.

-          Miért voltál olyan furcsa mikor a hölgy azt hitte,hogy a barátnőm vagy? Hm?

-          Mert… mert… mert…

-          Mert miért?

-          Mert… Azért mert nem, nem szeretném, hogy a barátom legyél. –ekkor amint kimondtam, meg is bántam. a szám elé raktam a kezem és legszívesebben elsüllyedtem volna. Ryan elsápadt, (fehérebb volt, mint szokott lenni) és letört.

-          És arra nem gondoltál, hogy én nem szeretném, hogy a barátnőm legyél? –ettől viszont már legszívesebben elrohantam volna zokogva. Úgy sem látott volna,mert amint kimondta sarkon fordult és elment. Elsírtam magam,és berohantam. Még a boldogan ugráló „kis” kutyám sem tudott felvidítani. A kezemet az arcom elé raktam,hogy ne lássák,hogy sírom.

Rögtön felrohantam a szobámba…Amikor eszembe jutott,hogy már el kéne menni fürdeni. Semmi kedvem nem volt hozzá, de muszáj. Miután megfürödtem, felvettem a hálóingemet, amit még az egyik legjobb barátnőm adott nekem, amin én és ő vigyorgunk a képen. Ez volt rányomva a pólóra. Én és Rebeka. Majd befeküdtem az ágyba. Hason feküdtem és az arcomat a párnába temettem, hogy ne lehessen annyira hallani, hogy sírok… nem is sírok… zokogok…

Megszólalt a telefon. Nagy nehezen megfogtam, és megnéztem a képen, hogy ki szerepel, és az alatta álló nevet. Ryan keresett. Nem vettem fel. Minek? Pár percre rá Joel nyitott be a szobámba egy szelet süteménnyel a kezében. Úr Isten,már megint eszik.

-          Öm… Ryan a vonalban!

-          Nem akarok beszélni vele!

-          Okay! Megmondom neki! –majd pár percre rá Edina vitte ki az ajtómat. -

-          Hugi! Beszélni akarnak veled!

-          Már megint Ő… mond meg neki,hogy en hívjon még egyszer!

-          Oké, megmondom neki! –ekkor elkezdett beszélni a telefonba!-

Szia Rebi. Bocsi, de most már megint rá jött a dilis-vagyok-, ments- ki-innen, úgyhogy most nem nagyon lehet vele beszélni.

Hogy mi? Rebeka, akkor felugrottam az ágyból, és kitéptem Edina kezéből a telefont! Sokáig beszélgettem vele, és kiderült, hogy kijön Londonba, és cserediák lesz! Juj, nagyon örültem,és az is kiderült,hogy a ház, amiben lakni fog,nem is van innen olyan messze.

3.fejezet

3. fejezet

1. rész

Az esküvő

Éppen tegnap mentek el a srácok a bátyámtól, ma mégis találkozunk megint. Reggel Joel úgy kezdte, hogy köszönt nekem, aztán hozzáfűzte azt, hogy már úgy hiányoznak a fiúk. Erre csak megforgattam a szemem. Délután gyorsan megebédeltünk mindenki lezuhanyozott, és felöltözött. Apci egy kék alig apró csíkos inget és zakót vett fel, Anyu lilás rózsaszínes nadrágot, és egy rózsaszín blúzt. Edina egybe részes fehér-kék szín át meneteles ruhát vett fel fekete kis ridiküllel és fekete magas sarkút. Joel egyszerű szokásos fehér ing, fekete zakó, és nadrág, egy úgyszintén fekete nyakkendőt húzott magára. Én… egy olyan ruhát vásároltam egyik nap Edinával az esküvőre, amibe rögtön beleszerettem. A teteje egyszerű fehér pamut anyag,és egy rózsaszín szoknya. Mindez egybe részes ruha. Mikor mindenki elkészült, kiálltunk a ház elé és már pár perc alatt itt is volt az esküvő násznépének rendelt piros kétemeletes londoni busz. Mivel a pár Magyarországról jött mindenben volt valami magyar. Még a busz visszapillantó tükrére is egy piros, fehér, zöld zászlót kötöttek.

Először Anyu, Apu, Edina, Joel és utoljára én szálltam fel. A bátyám, amint meglátta a haverjait hátraszaladt és köszöntötte is őket. És mindannyian leültek. Adamen szürke zakó és szürke nadrág volt ugyanolyan színű nyakkendővel és persze fehér inggel. Andy és Ryan öltözéke ugyan olyan volt, mint Joel-é, csak Andy-n nem volt begombolva az öltöny. Ennyi volt a különbség. Majd, szépen lassan Edinával mi is hátra értünk. Mikor Andy észrevette a nővéremet felpattant és beengedte Edinát maga mellé. Én egy üres kétszemélyes ülésre ültem. Az ablakhoz. Egyszer csak azt vettem észre valaki mellém ül. Elmosolyodtam. Már arra vártam, hogy megfordulok, és Ryan mosolyog majd rám.

Hát nem… Egy beszédes öreglány huppant mellém… Aranyos néni volt, de milyen beszédes, de még mennyire… és még engem „kap el” a szófosás mi? A nénikén is magas sarkú volt, pink hááát nem ilyen nőknek találták ki ezt a világító pink tizenöt centis magas sarkút, hanem olyan tizenéves tini LÁNYOKNAK! Egy lilás-rózsaszínes szoknya volt rajta ugyanolyan színű blézerrel és fehér blúzzal. De hogy milyen kalap volt rajta azt látni kellett volna… Az is pink volt, de legalább nem olyan rikító. Tele volt tűzdelve virággal, tollal, levéllel… OMG…. Egész úton az ebédjéről beszélt.

-          Jaj, édesem képzeld csodálatos sült oldalast szolgáltam fel magamnak… hm… Egy kis salátával. Káposztát tépdestem össze,meg saláta levelet. Majd leöntöttem egy kis olíva olajjal, tejföllel, kaporral és a tetejére a salátának jól megraktam olíva bogyóval. Feketével. A húsra foghagymát reszeltem kb.: két FEJET. – hohó! Két fejet. Nem inkább gerezdet akart mondani, habár ha nekem kéne döntenem mennyit rakott rá mégiscsak a fejet mondanám. Ez a szájszag…- ja, és még egy kis Angolos sült szalonnát is ettem, és egy kis tükörtojást. – ezt reggelire szoktuk enni nem ebédre gondoltam magamban. Csak hagyd már abba ezt a karattyolást!!!

Már annyira untam,hogy nekiraktam a fejemet az ablaküvegnek, majd át szerettem volna kapcsolni a Bla-bla módra, de nem nem sikerült ez a nő… Pf.… Beszédben és untatásban nem lehet túlszárnyalni. Hozzá képest a dumaszínház fellépői. NULLÁK. Egész úton a kajáról beszélt, amit telerakott fokhagymával. És még élesztőt is benyomott egy egész kockával, hogy ne hulljon annyira a haja. Majd belenyúlt az úgyszintén pink táskájába, és elővett még egy kis élesztőt. MEGETTE!

-          Jaj, de illetlen vagyok! Kérsz? – és felém nyújtotta a félbeharapott élesztőkockát. FÚÚÚJ! Soha. Ez is hozzásegített a szaghoz. A következő a listámon, ami megint nem tetszett a kölnije. Nem lett volna rossz, de nem ennyit magára fújni... Bűzlött a túlzott pamacsolástól. Így szörnyű volt.

Odaértünk!!! Végre. Át verekedtem magam a vénasszonyon és ki a buszból.

 Ryan eszesebb volt és hátul szállt le, közelebb volt, és nem voltak annyian. Arrafelé kellet rohannom, mint amerre Ő szállt le, és amikor épp arra tipegtem. Hátranéztem… PUFF… NYEKK… Neki Ryan-nek! Nagyon jól nézett ki. Még ez előtt nem láttam zakóban. Jól állt neki. Nagyon.

-          He-e-l-l-ló Ry! –dadogtam.

-          Szia Dóri! Várjunk jól értettem Ry?

-          Hm… Yes!

-          Drágáim! –totyogott utánunk a néni… (Hogy bírt benne menni ennyi évesen ilyen magas cipőben?) Próbáltam eltolni Ryan-t, hogy én legyek a hős megmentő, de ő meg sem moccant. Vége… a nénike utolért.

-          Hát, sziasztok,jaj, édesem nem is mondtad,hogy ilyen jókötésű udvarlód van. –ezzel a megszólalással, én elvörösödtem, de Ryan is. Majd megcsavarta Ryan arcát, mint a filmekben a nagymama az unokáknak.

-          Nem… Ryan… nem a…- dadogtam össze vissza. De Ő mellettem csak rám nézett. Olyan mindjárt elintézem nézéssel.

-          Dóri… - majd mielőtt befejezhette volna a mondandóját a hölgy félbeszakította.

-          Fiacskám! Én előttem, nem tudjátok letagadni… Nagyon jó szemem van ám!

-          De… - próbáltuk megmagyarázni a helyzetet.

-          Gyere Ry – na, ezt nem kellett volna pont most és ilyenkor mondanom. Ezt a becenevet, ami olyan cukkí!

-          Szóval becenevet is adtatok egymásnak… De romantikus… - nem gondolja a néni, hogy túl sok tv-t néz? Felraktam volna ugyan ez a kérdést,de… Nem mertem.

-          Jaj, én ezt nem hallgatom, elkésünk, gyere Ryan kérlek. – mondtam.

-          Megyek… Good bye!

-          Good bye! – mondta az asszony.

Majd Ryan-nel elindultunk a templom felé, ahol megesküszik az ifjú pár. Nagyon hideg volt. Mikor mindenki a menyasszonyt nézete megnéztem a vőlegéynt is. Látszott rajta, hogy nagyon izgul. Barna haja van és kék szeme. Neki is. De elég alacsony. Majd visszatekintettem a gyönyörű menyasszonyra. Szőke hosszú haja van, ami be volt göndörítve és úgy volt felrakva kontyba. Visszafogott világoskék sminkje volt. Kiemelte a szemét. Nagyon szép nagy sötétkék szeme van. magas sarkúban volt olyan magas mint a párja. Gyorsan lement a mise. Miután mindenki gratulált a szerelmeseknek, el is indultunk a lakodalomba. Még szerencse,hogy busszal mentünk oda is,mert már most fájt a lábam. Szerencsére, most elkerültem a nőt. Edina mellett ültem. Aki mögött Andy ült. Ryannal beszélgetett. Mikor bementünk a kapun mindenkinek leesett az álla. Gyönyörű hely volt. Minden tele virággal, sőt még volt egy tavacska is, aminek olyan tiszta volt a vize… Látszottak benne az aranyhalak. És az érmék az alján. itt lehet az ifjú párnak jókat kívánni, és pénzérmét bedobni ide. Mindannyian leültünk egy névre szóló asztalhoz. Nekünk volt talán a legnagyobb asztalunk, ami kör alakú volt és üvegből készült. Meg volt szabva ki hova üljön. Apu, Anyu, Joel, Én, Edina, Adam, Ryan, Andy és újra Apuhoz „értünk”... Az evés közben hegedűszó hallatszott. Tízen nemtudommennyi pincér volt. Mindenkinek egy óriási nagy telipakolt tálat raktak az orra elé. Ránéztem Andyre. Kikerekedett a szeme. Farkasszemet nézett az étellel, amit maga elé raktak. Majd elmosolyodott és nekilátott. Én épp a harmadik falatot nyeltem le, amikor felnéztem. Joel tányérjában már alig volt valami. Egyetlen egy csirkecomb maradt meg, kettő kis rakás rizs, két füstölt hal, és egy kicsi krumpli. Azaz ez azt jelenti, hogy már megette a francia salátát, három szezámmagos csirkemellet négy kis sajttekercset, amibe volt valami darált hús is káposztasalátát, és azt hiszem három csirke szárnyat. Ja, és a nővérem „kedvencét” is tálalták, FASIRTOT! Igaz,én nem akartam nagyon a srácok előtt enni, amikor a többi fiú tányérján végignéztem. Andyén két fasírt díszelgett két sajtos tekercs és semmi más. Adamén még akadt hal is, meg hús is,de ő is nagyon gyorsan evett. Ryanén meg csak a csirkék voltak. Meg egy kis rizs. Na, itt esett le az állam. Igaz, Joel mondta, hogy a tini fiúkban sok minden kaja eltűnik, de hogy ennyi? Edina épp a fasírtot rakta, hol itt, hol oda, majd Joel felnézett és levette a tányérjáról.

-          Én vagyok a megmentőd. –szólalt meg Joel.

-          Ja, tényleg. – pár perccel később a fiúk tányérján semmi sem volt. Anyu épp Apu elé tolta, hogy egye meg, de még ő sem bírta volna lenyomni. Még anyu ételét is, amikor még ő se végzett a sajátjával. Annyi volt az idő, hogy a srácok már mehettek fellépni. Én voltam az első sorban. Mellettem Edina állt. Nagyon jól szerepeltek. Olyan szépen odafigyeltek egymásra. 

Mikor végeztek, és meghajoltak, először Adam jött le a színpadról,majd Joel, Andy és Ryan, ő egyenesen felém jött.

-          Hi! Megint. – mosolygott.

-          Szia Ryan!

-          Táncolsz velem? –NA, ITT BEHALTAM! ÉN TÁNCOLNI? VELE? MÉGHOZZÁ LASSÚZNI, DE MÉG MENNYIRE! Majd magam mellé néztem, hogy megmondjam Edinának „Megyek táncolni!”, de ő megelőzött. már táncolt. Andy-vel! És nevetgéltek. Nagyon édesek voltak együtt. És bátran kijelenthetem. Andynek is tetszik Edina. Így csak akkor néz az ember, ha szerelmes. ♥♥♥

-          Persze. Miért ne? - próbáltam higgadtan kifejezni, de legszívesebben ugráltam és sikítoztam volna örömömben! Már épp az ötödik-hatodik dalt táncoltuk végig, amikor megfogta a kezem és kivezetett a kis tavacskához a hídra.