2. fejezet

Edina és Andy találkozása ♥

Egyik nap Edina vigyorogva libbent be a szobámba miközben én épp rajzoltam. Lehuppant mellém a kanapéra és azt mondta:

-          Nem hiszed el mi történt velem!

-          Na, mi történt? –mondtam nem nagyon nagy lelkesedéssel.

-          Egy kicsit lelkesebben, ha kérhetem!

-          Jó-jó csak mond már!

-          Miután leraktad a grafitot! – mondta, én erre levágtam magam mellé a ceruzát és Edina felé fordultam!

-          Mond má’! – már teljesen kiakadtam, hogy azzal jön be a szobámba, hogy valamit muszáj sürgősen elmondania, de persze már azt hittem sose kezdi el a mondanivalóját!

-          Nos…

Épp a barátnőmnél voltam, amikor az az ötlete támadt, hogy meg kéne inni valami jó teát, amikor kimentünk a nappalijába, nem volt! Azt mondta, hogy akkor nincs más választás, elmegyünk a kedvenc kávézónkba! Pár perc múlva el is indultunk. Mikor odaértünk teljesen át volt rendezve! Kinyitottuk az ajtót, és ahogyan belépték egy kör alakú asztal volt ott ahol a kiszolgálók szorgoskodtak előttük, pedig pár asztal. Velünk szemben volt még egy ajtófélfa, és azon csillogó gyöngyök lógtak. Odamentünk a kiszolgálókhoz és a szivárvány támadta asztalhoz. Én egy mentolos teát rendeltem,és úgy volt,hogy a barátnőm is azt kér,de ő meggondolta magát és inkább egy mogyorós forró csokit kér!Ilyen melegben… Egy srác lépett az asztalhoz göndör sötétbarna haja volt. Farmer nadrágot viselt, és egy kék galléros póló. Ő is teát kért. Menta teát. És akkor megszólalt az eladó.

-          Egy menta tea rendel! –ekkor elbambultam épp a srácot néztem mellettem, aki egy másik fiúval beszélgetett.

-          Edina!- mondta a barátnőm, hogy vegyem már el a teámat. Ekkor a göndör hajú srác is a teához nyúlt.

-          Sorry! –mondta!

-          Ez a tea az úré, miss. –mondta gorombán az eladó! Ekkor elfordult az eladó, és törölgette tovább a poharakat.

-          Mindegy vidd csak el, én tudok várni. ja, amúgy Andy a nevem!

-          Edina! –ekkor kezet fogtunk, és elvittem a teát.

-          Várjunk Edina! Azt mondtad, hogy Andy a neve? Magas volt?

-          Igen.

-          Barna volt a szeme is?

-          Persze!

-          Edina azt, hiszem, tudom, hol van Andy. Én ismerem is.

-          Tényleg? – ekkor fülig vörösödött. –hol van? Tudod?

-          Persze! Annyi, hogy kimész az ajtómon. És bemész Joel szobájába!

-          Jól van Dóri ne hülyéskedj velem légy szíves!

-          De tényleg halál komolyan mondom! Be is bizonyítom azzal kézen fogtam, és beráncigáltam Joel szobájába! Beértünk és Edina végre ekkor elhitte, hogy nem ugrattam. Igazat mondtam!

-          Nos, Joel intézed te a bemutatást, vagy csináljam én.

-          Majd én elintézem Húgi!

Edina, ő itt Adam,a dobosunk.

-          Szia, Adam!

-          Helló Edina!

Ő itt Ryan ő juttatott be a bandába, és ő a basszusgitárosunk,

-          Szia, Edina! Örülök a szerencsének!

-          Üdv Ryan. –ekkor Edina vigyorogva rám nézett.

És végül Andy! Ő a dalszerző, frontember, és énekes!

-          Örülök a találkozásunknak Edina. Igaz ma már egyszer összefutottunk.

-          Szia… Andy…♥ - Úr Isten elfolytam olyan édes Edina és Andy együtt!

2. fejezet

Még itt is maradnak Joelnél?

Este lett. Tízet ütött az óra. Be volt hajtva Joel szobájának ajtaja. Már azt hittem mind a négy fiú alszik. Ezért halkan kell letennem a vizüket. Amikor kicsit nagyobb résre nyitottam az ajtót, láttam, hogy valamelyikük a takarója alatt vagy olvas, rajzol, vagy ír. Odamentem, és letettem a vizet a fiúk mellé, amikor letettem az utolsó sráchoz, akkor kiderült, hogy Andy az. Majd amikor meghallotta, hogy lerakom mellé az üvegpoharat, levette a fejéről a takarót, és leoltotta a zseblámpáját.

-          Mit csinálsz, Andy?

-          Hát, csak… dalszöveget írok. Most jött meg az ihlet.

-          Az ihlet mi?

-          Az. És hogy-hogy behoztál mindenkinek vizet?

-          Azért mert Joel kiskorában elég sokat köhögött, és csak akkor múlik el, ha vizet iszik. Igazából Anya mondta, hogy hozzak be. Én már el is felejtettem ezt az egészet. – erre csak rám nézett és mosolygott. – De most már aludnod kellene, nem?

-          De, igazad van! Jó éjt!

-          Neked is. – és ekkor legszívesebben odabújtam volna Joel és Ryan közé, de mégis mit gondolna rólam Ryan? Talán azt, hogy nem bírok egyedül aludni? Vagy amikor felébredne, és ott lennék, talán azt gondolná, hogy mit keres ez a bányarém mellettem, vagy valami ilyesmi… Úgyhogy ezt az ötletet el is vetettem. És ekkor felébredt Joel.

-          Te vagy az Dóri?

-          Igen én! – de ekkor, hogy megbizonyosodjon róla kinyitotta az egyik szemét, elmosolyodott, majd visszaaludt. Reggel lett. Arra ébredtem, hogy valaki… (unokatestvérem) becsapja az ajtójukat. Majd láttam, hogy mind a négy fiúka elmegy valahova. Nem nagyon érdekelt hova, ezért inkább visszaaludtam… De azt még láttam, hogy Adam visszajön egy papirosért és egy kameráért.

-          Gyere, már Ad! – szólalt meg Andy.

-          Megyek már! Mondtam, hogy egy pillanat! – Úgy egy óra telt el amikor visszaértek. Mindegyikőjük mosolygott. Adam nem bírta abbahagyni a nevetést miközben nézett egy videót, és remegett a keze a nevetéstől. Joel erre csak hátranézett és olyan fő gonosz tekintettel nézett Adamre. De végül is ő is elmosolyodott.

-          Sziasztok! – mondtam. Épp a konyhában voltam, amikor betoppantak. Észre sem vettek. Csak egy valaki. Ryan…

-          Szia! –mondta Joel, Andy, és Ryan. Adam-et még mindig rázta a nevetés és úgy köszönt csak nekem.

-          Min nevetsz annyira Adam? – kérleltem kíváncsian.

-          Adam, ha elmondod… - mondta Joel legjobb haverjának.

-          Ha-ha-ha, nem mondhatom ehehel… akkor megmutatom. Gyere föl Joel szobájába Edinával,és nézzétek meg milyen szerencsétlen a bátyád!

-          Mi az Tündérke már megint valami szerencsétlenséget csináltál?

-          Tündérke? – nézett Ryan Joel-ra.

-          Jaj, már megint kezdi… - mondta Tündérke Ryannak. – mindig így hív.

-          És, hogy lett a bátyád tündérke… - kérdezte Ryan.

-          Nem tudom. Talán azért mert olyan kis ártatlan arca van. – mondtam. – nos, mikor menjünk, hogy megtudjuk, hogy Joel már megint mit csinált?- erre már Adam válaszolt nekem.

-          Pl.: úgy 5 perc múlva.

-          Oké ott leszünk. – miközben válaszoltam Joel súgott valamit Ryan-nek, és erre megint elmosolyodott… megvonta a vállát, és bele egyezett. És azt is mondta, hogy: Épp most akartam kérni, Joel.

Eközben megkerestem Edinát, és bementünk bátyánk szobájába. Úgy van megfestve,a fal, mintha fával lenne kirakva ,mint valami kunyhó fala, a plafon is sötétbarna, és a padló is .Egyedül a függöny zöld és a roló. A srácok besötétítettek, leraktak hat párnát a földre, és már kezdhettük is megnézni a videót. Én Edina és Ryan között ültem. Joel akarta, hogy odaüljek, és nekem semmi bajom nem volt ezzel. Adam még annyit hozzáfűzött a videóhoz, hogy ez tiszta véletlen volt, hogy felvették.

A videón annyi látszódott, hogy kijön Adam a kamerával, aztán Andy majd Ryan kicsit később Joel szeretne kilépni az épületből, de a küszöb, olyan 3-4 centi magas, és az én bátyám, természetesen beveri a lábát. Nem is ő lett volna. A videón mindenki nevetett még Joel is.

 Este lett. Épp Joel szobájában tartózkodtam, amikor valaki belépett a szobába. Ryan volt az. Az ajtófélfának dőlve nézett engem miközben néztem a londoni tájat. Imádok Joel szobájában lenni, a kilátás mindig olyan szép. Már évek óta kérlelem, hogy hadd legyen enyém a szoba, de ő sem hülye… Az ablakából a Big Ban-re és a London Eye-ra lehet látni. Hallottam, ahogy Ryan egyre közelebb-és közelebb ér.

-          Hi!

-          Szia Ryan!- mondtam. Az ablak mellet van egy oszlop. Ryan annak támaszkodott. – ugye milyen gyönyörű a kilátás. Szinte piros az ég… Nagy szél lesz. És elég csúnya felhők közelednek. Úgyhogy kiadós zuhéra is lehet számítani. De ennek ellenére is gyönyörű a kilátás – tudom már mondtam neki, de elmondom még egyszer. De vajon miért nem válaszol. Valami rosszat tettem.- Felé fordultam, és azt hiszem nem is hallotta, amit mondtam annyira néz. Oldalra van döntve a feje, mint egy ártatlan kiskutyának, aki ég nem bírja el a fejét! Vigyorgott, mint mindig.

-          Föld Ryan-nek! Ébren vagy egyel talán?

-          Öhm. – és ekkor felém lépett. Mire elfordultam már ott is állt előttem gondolkozhattam volna azon, hogy hogyan tudott ilyen gyorsan és halkan ideérni. De mire jobban belegondoltam volna, akkor Ryan még közelebb lépett és megfogta a kezem. Ettől nálam teljes „agyfagyás” lépett be. Csak néztem a kezünket, és mire felnéztem természetesen mit csinál, mosolyog! Sokáig csak nézünk egymásra és nem szóltunk egy szót sem.

-          Hát… nem is tudom, mit lehetne ilyenkor mondani. Talán azt amit már akkor el akartam mondani amikor beléptem ide. Azt hogy… áh, mindegy. – hagyta abba a beszédet Ryan.

-          Mi mindegy? Mond csak!

-          Azt, hogy: Ma is gyönyörű vagy! – mint bármelyik másik lány is, akinek ezt mondja az a fiú, akire éjjel-nappal gondol, akkor szerintem csak egy valamit lehet tenni. De azt automatikusan. Mosolyogni és elpirulni. Most kell felraknom magamnak azt a kérdést, hogy ezt csak álmodom, mert ha igen ne ébresszetek fel,és ha esetleg nem,akkor ez életem legjobb napja. Ekkor csak azt hallom, hogy megköszörüli a torkát, és letekint! OMG! Miért szomorodott el hirtelen?

-          Köszönöm, hogy szépnek tartasz! – ekkor nagy szerencsémre felnézett. Mivel elég kínos volt ez a hosszas csend feldobtam egy új témát! – És miért voltatok, azon a helyen ahol a bányám beverte a bokáját?

-          Egy fellépést beszéltünk meg az ottani tulajjal. Megegyeztünk,hogy egy hónaponta fellépünk minden pénteken.

-          Akkor ezeken a fellépéseken mi is ott leszünk.

-          Mi?

-          Igen, én és Edina.

-          Az szuper! Öm… Amúgy tudtad, hogy az ismerősöd esküvőjén mi fogunk fellépni, meg egy másik banda?

-          Nem, nem tudtam! Ezt mióta tudjátok?

-          Úgy négy-öt napja.

-          Akkor ezért próbáltok olyan gyakran.

-          Igen. Ti is busszal mentek és jöttök?

-          Persze! Szeretek buszozni, és nehogy már Apci ne tudjon meginni egy pohár pezsgőt koccintáskor! –ekkor felnevetett!

-          Apci! Milyen édes beceneveket adsz! –erre csak bólintottam azt jelezve, hogy igen fogtam az adást, és ekkor elkezdtem gondolkodni neki is egy becenéven. De aztán feladtam túlságosan is tetszik a Ryan név. Minek egy becenév! Ry - Ryanka! Ezeket majd talán használom!

-          És visszatérve az esküvőre ti miért busszal jöttök, azért, mint mi vagy valami másért?

-          Hát, az egyik, hogy fogalmunk sincs, merre kell menni ahhoz a kis vendéglőhöz. Kb.: egy órát kéne oda-vissza vezetni. 2, Mi is szeretnénk azért koccintani az Ifjú Párra!

-          Értem! –ekkor megszólalt az óra! Már ennyi az idő! Egy órát elbeszélgettünk. De nem számít!