3.fejezet

3. fejezet

1. rész

Az esküvő

Éppen tegnap mentek el a srácok a bátyámtól, ma mégis találkozunk megint. Reggel Joel úgy kezdte, hogy köszönt nekem, aztán hozzáfűzte azt, hogy már úgy hiányoznak a fiúk. Erre csak megforgattam a szemem. Délután gyorsan megebédeltünk mindenki lezuhanyozott, és felöltözött. Apci egy kék alig apró csíkos inget és zakót vett fel, Anyu lilás rózsaszínes nadrágot, és egy rózsaszín blúzt. Edina egybe részes fehér-kék szín át meneteles ruhát vett fel fekete kis ridiküllel és fekete magas sarkút. Joel egyszerű szokásos fehér ing, fekete zakó, és nadrág, egy úgyszintén fekete nyakkendőt húzott magára. Én… egy olyan ruhát vásároltam egyik nap Edinával az esküvőre, amibe rögtön beleszerettem. A teteje egyszerű fehér pamut anyag,és egy rózsaszín szoknya. Mindez egybe részes ruha. Mikor mindenki elkészült, kiálltunk a ház elé és már pár perc alatt itt is volt az esküvő násznépének rendelt piros kétemeletes londoni busz. Mivel a pár Magyarországról jött mindenben volt valami magyar. Még a busz visszapillantó tükrére is egy piros, fehér, zöld zászlót kötöttek.

Először Anyu, Apu, Edina, Joel és utoljára én szálltam fel. A bátyám, amint meglátta a haverjait hátraszaladt és köszöntötte is őket. És mindannyian leültek. Adamen szürke zakó és szürke nadrág volt ugyanolyan színű nyakkendővel és persze fehér inggel. Andy és Ryan öltözéke ugyan olyan volt, mint Joel-é, csak Andy-n nem volt begombolva az öltöny. Ennyi volt a különbség. Majd, szépen lassan Edinával mi is hátra értünk. Mikor Andy észrevette a nővéremet felpattant és beengedte Edinát maga mellé. Én egy üres kétszemélyes ülésre ültem. Az ablakhoz. Egyszer csak azt vettem észre valaki mellém ül. Elmosolyodtam. Már arra vártam, hogy megfordulok, és Ryan mosolyog majd rám.

Hát nem… Egy beszédes öreglány huppant mellém… Aranyos néni volt, de milyen beszédes, de még mennyire… és még engem „kap el” a szófosás mi? A nénikén is magas sarkú volt, pink hááát nem ilyen nőknek találták ki ezt a világító pink tizenöt centis magas sarkút, hanem olyan tizenéves tini LÁNYOKNAK! Egy lilás-rózsaszínes szoknya volt rajta ugyanolyan színű blézerrel és fehér blúzzal. De hogy milyen kalap volt rajta azt látni kellett volna… Az is pink volt, de legalább nem olyan rikító. Tele volt tűzdelve virággal, tollal, levéllel… OMG…. Egész úton az ebédjéről beszélt.

-          Jaj, édesem képzeld csodálatos sült oldalast szolgáltam fel magamnak… hm… Egy kis salátával. Káposztát tépdestem össze,meg saláta levelet. Majd leöntöttem egy kis olíva olajjal, tejföllel, kaporral és a tetejére a salátának jól megraktam olíva bogyóval. Feketével. A húsra foghagymát reszeltem kb.: két FEJET. – hohó! Két fejet. Nem inkább gerezdet akart mondani, habár ha nekem kéne döntenem mennyit rakott rá mégiscsak a fejet mondanám. Ez a szájszag…- ja, és még egy kis Angolos sült szalonnát is ettem, és egy kis tükörtojást. – ezt reggelire szoktuk enni nem ebédre gondoltam magamban. Csak hagyd már abba ezt a karattyolást!!!

Már annyira untam,hogy nekiraktam a fejemet az ablaküvegnek, majd át szerettem volna kapcsolni a Bla-bla módra, de nem nem sikerült ez a nő… Pf.… Beszédben és untatásban nem lehet túlszárnyalni. Hozzá képest a dumaszínház fellépői. NULLÁK. Egész úton a kajáról beszélt, amit telerakott fokhagymával. És még élesztőt is benyomott egy egész kockával, hogy ne hulljon annyira a haja. Majd belenyúlt az úgyszintén pink táskájába, és elővett még egy kis élesztőt. MEGETTE!

-          Jaj, de illetlen vagyok! Kérsz? – és felém nyújtotta a félbeharapott élesztőkockát. FÚÚÚJ! Soha. Ez is hozzásegített a szaghoz. A következő a listámon, ami megint nem tetszett a kölnije. Nem lett volna rossz, de nem ennyit magára fújni... Bűzlött a túlzott pamacsolástól. Így szörnyű volt.

Odaértünk!!! Végre. Át verekedtem magam a vénasszonyon és ki a buszból.

 Ryan eszesebb volt és hátul szállt le, közelebb volt, és nem voltak annyian. Arrafelé kellet rohannom, mint amerre Ő szállt le, és amikor épp arra tipegtem. Hátranéztem… PUFF… NYEKK… Neki Ryan-nek! Nagyon jól nézett ki. Még ez előtt nem láttam zakóban. Jól állt neki. Nagyon.

-          He-e-l-l-ló Ry! –dadogtam.

-          Szia Dóri! Várjunk jól értettem Ry?

-          Hm… Yes!

-          Drágáim! –totyogott utánunk a néni… (Hogy bírt benne menni ennyi évesen ilyen magas cipőben?) Próbáltam eltolni Ryan-t, hogy én legyek a hős megmentő, de ő meg sem moccant. Vége… a nénike utolért.

-          Hát, sziasztok,jaj, édesem nem is mondtad,hogy ilyen jókötésű udvarlód van. –ezzel a megszólalással, én elvörösödtem, de Ryan is. Majd megcsavarta Ryan arcát, mint a filmekben a nagymama az unokáknak.

-          Nem… Ryan… nem a…- dadogtam össze vissza. De Ő mellettem csak rám nézett. Olyan mindjárt elintézem nézéssel.

-          Dóri… - majd mielőtt befejezhette volna a mondandóját a hölgy félbeszakította.

-          Fiacskám! Én előttem, nem tudjátok letagadni… Nagyon jó szemem van ám!

-          De… - próbáltuk megmagyarázni a helyzetet.

-          Gyere Ry – na, ezt nem kellett volna pont most és ilyenkor mondanom. Ezt a becenevet, ami olyan cukkí!

-          Szóval becenevet is adtatok egymásnak… De romantikus… - nem gondolja a néni, hogy túl sok tv-t néz? Felraktam volna ugyan ez a kérdést,de… Nem mertem.

-          Jaj, én ezt nem hallgatom, elkésünk, gyere Ryan kérlek. – mondtam.

-          Megyek… Good bye!

-          Good bye! – mondta az asszony.

Majd Ryan-nel elindultunk a templom felé, ahol megesküszik az ifjú pár. Nagyon hideg volt. Mikor mindenki a menyasszonyt nézete megnéztem a vőlegéynt is. Látszott rajta, hogy nagyon izgul. Barna haja van és kék szeme. Neki is. De elég alacsony. Majd visszatekintettem a gyönyörű menyasszonyra. Szőke hosszú haja van, ami be volt göndörítve és úgy volt felrakva kontyba. Visszafogott világoskék sminkje volt. Kiemelte a szemét. Nagyon szép nagy sötétkék szeme van. magas sarkúban volt olyan magas mint a párja. Gyorsan lement a mise. Miután mindenki gratulált a szerelmeseknek, el is indultunk a lakodalomba. Még szerencse,hogy busszal mentünk oda is,mert már most fájt a lábam. Szerencsére, most elkerültem a nőt. Edina mellett ültem. Aki mögött Andy ült. Ryannal beszélgetett. Mikor bementünk a kapun mindenkinek leesett az álla. Gyönyörű hely volt. Minden tele virággal, sőt még volt egy tavacska is, aminek olyan tiszta volt a vize… Látszottak benne az aranyhalak. És az érmék az alján. itt lehet az ifjú párnak jókat kívánni, és pénzérmét bedobni ide. Mindannyian leültünk egy névre szóló asztalhoz. Nekünk volt talán a legnagyobb asztalunk, ami kör alakú volt és üvegből készült. Meg volt szabva ki hova üljön. Apu, Anyu, Joel, Én, Edina, Adam, Ryan, Andy és újra Apuhoz „értünk”... Az evés közben hegedűszó hallatszott. Tízen nemtudommennyi pincér volt. Mindenkinek egy óriási nagy telipakolt tálat raktak az orra elé. Ránéztem Andyre. Kikerekedett a szeme. Farkasszemet nézett az étellel, amit maga elé raktak. Majd elmosolyodott és nekilátott. Én épp a harmadik falatot nyeltem le, amikor felnéztem. Joel tányérjában már alig volt valami. Egyetlen egy csirkecomb maradt meg, kettő kis rakás rizs, két füstölt hal, és egy kicsi krumpli. Azaz ez azt jelenti, hogy már megette a francia salátát, három szezámmagos csirkemellet négy kis sajttekercset, amibe volt valami darált hús is káposztasalátát, és azt hiszem három csirke szárnyat. Ja, és a nővérem „kedvencét” is tálalták, FASIRTOT! Igaz,én nem akartam nagyon a srácok előtt enni, amikor a többi fiú tányérján végignéztem. Andyén két fasírt díszelgett két sajtos tekercs és semmi más. Adamén még akadt hal is, meg hús is,de ő is nagyon gyorsan evett. Ryanén meg csak a csirkék voltak. Meg egy kis rizs. Na, itt esett le az állam. Igaz, Joel mondta, hogy a tini fiúkban sok minden kaja eltűnik, de hogy ennyi? Edina épp a fasírtot rakta, hol itt, hol oda, majd Joel felnézett és levette a tányérjáról.

-          Én vagyok a megmentőd. –szólalt meg Joel.

-          Ja, tényleg. – pár perccel később a fiúk tányérján semmi sem volt. Anyu épp Apu elé tolta, hogy egye meg, de még ő sem bírta volna lenyomni. Még anyu ételét is, amikor még ő se végzett a sajátjával. Annyi volt az idő, hogy a srácok már mehettek fellépni. Én voltam az első sorban. Mellettem Edina állt. Nagyon jól szerepeltek. Olyan szépen odafigyeltek egymásra. 

Mikor végeztek, és meghajoltak, először Adam jött le a színpadról,majd Joel, Andy és Ryan, ő egyenesen felém jött.

-          Hi! Megint. – mosolygott.

-          Szia Ryan!

-          Táncolsz velem? –NA, ITT BEHALTAM! ÉN TÁNCOLNI? VELE? MÉGHOZZÁ LASSÚZNI, DE MÉG MENNYIRE! Majd magam mellé néztem, hogy megmondjam Edinának „Megyek táncolni!”, de ő megelőzött. már táncolt. Andy-vel! És nevetgéltek. Nagyon édesek voltak együtt. És bátran kijelenthetem. Andynek is tetszik Edina. Így csak akkor néz az ember, ha szerelmes. ♥♥♥

-          Persze. Miért ne? - próbáltam higgadtan kifejezni, de legszívesebben ugráltam és sikítoztam volna örömömben! Már épp az ötödik-hatodik dalt táncoltuk végig, amikor megfogta a kezem és kivezetett a kis tavacskához a hídra.