27.fejezet

27.fejezet

a táncbemutató

Bellával az összes boltot (majdnem) bejártuk a fellépő ruháinkért. Szerencsére volt olyan ruhánk is, amit varrattunk.

Mielőtt elindultunk, a bemutatóra felhelyeztük a sminket. Én kéket, Bella rózsaszínt. Gyorsan odaértünk, mert Alexis elvitt minket kocsival.

Az első táncot csak a „gólyák” adták elő. Onnan is csak a legjobbak. 3 pár volt, természetesen Cece is benn volt, egy fekete hajú sráccal.

Második: ebben a fellépésben jómagam is szerepeltem. A Rómeó, és Júliát táncoltuk.

Amikor kiléptem, és kigyúltak a fények megpillantottam: Anyut, Aput, Joelt, Adamet, Edinát, Andyt, és Ryant.♥ Igazából, azt tudtam, hogy Andy jön, de a többi fiúra nem számítottam. Először az én kis basszusgitárosom állt, fel és úgy tapsolt, majd ránéztek a többiek,és követték. Egyedül Apu nem. Sosem, lehettem olyan, jó hogy annyira tetszen neki, hogy felálljon,és tapsoljon. A banda többi tagját, meg 6-7 hónapja ismerem, és ők még nem láttak táncolni, meg szerepelni,de ők rögtön felálltak. Teljesen lefagytam Ryan láttán. Akkor ’ ébredtem ’ fel, amikor hátulról,az egyik gyerek nekem jött. Utána elkezdődött a zene,és annyira,de annyira koncentráltam,hogy nehogy elrontsam,hogy egyszer csak,nem elbakiztam!? De, de elrontottam! Állítólag nem látszott.

Harmadik előadás: ebben megint nem álltam fel a színpadra. E idő közben, készülődtem,a negyedik táncra,amiben benne leszek.

4.:Keringő. Egy Chris nevű srác volt a partnerem. Egy évvel, régebb óta táncol nálam. És annyira jó, hogy amikor nincs edző, ő a helyettesítő. Egyszer én is el akarok jutni odáig.

A ruhám egy hosszú, keringőre varratott ruha. Gyönyörű,és természetesen,egy kisebb vagyon. Hozzá jártak, a selyemből készült kesztyűk, amik úgy voltak megvarrva, hogy a gyűrűs ujjad ’ tartotta ’ az egészet. Egy flitterekkel kirakott sáv is volt benne. A hajam,de volt göndörítve/sütve,akinek ahogy jobban tatszik, és ebbe volt beletűzve,egy gyönyörű szép fehér,műrózsa.

Kimentem a partneremmel a színpadra, ami kék, rózsaszín, és kevés barack színben pompázott. Chris, fogta a kezemet, és táncra készen állt,én meg csak Ryant kerestem a tömegben,amikor egyszer csak rábukkantam. A mellkasa előtt összefonta a kezeit, és igen csak mérges lehetett.

Ötödik tánc ( The Best) : Egy kis szünet következett,és behúzták a függönyöket. Mindenki mocorogni kezdett. A szünetben sem maradtak a nézők, szórakozás nélkül. A színház előterében óvodások által festett, és rajzolt kiállítást nézhettek,a hangosító szobában,dalt küldhettek,mert aki bent maradt a színházteremben, a kívánság műsort hallgathatta. Addig, sem unatkoztam. A táncra készülődtem. Erre a produkcióra vártam egész este. Sokáig kellett gyakorolni, de a munkánk nem volt hiába való. Addig a stáb két nagy vörös motort szuszakoltak fel, nagy káromkodások közepette.

Bella, és én egymás mellett álltunk, az első sorban, a motorok mellett. Én jobb,ő bal oldalon helyezkedtünk el. Közöttünk látszott, a többi három sor. Ők öten voltak egy sorba,mi meg csak ketten álltunk,egyetlen egyben. Mindenki háttal állt a közönségnek. Még mielőtt elhúzták a függönyöket, sok sikert kívánt mindenki mindenkinek. A zene elejére az előre felvett motorok brümmögését ’ húzták’ / rászerkesztették. Mindenki elhalkult abban,a szent minutumban. Elhúzták a függönyöket,és mindenki összerezzent. A színpadon meleg volt,a nézőtéren,pedig ki voltak nyitva az ajtók. A lefrektorok,is működésbe léptek. És a motorok hangra is elhalkult.

A fejemen fekete bukósisak, sötétített üveggel, ugyanilyen színű:

dzseki,izompóló,tapadós bőrnadrág (motoros nadrág) , és tűsarkú a sarkán aranyszínűre fújt szegecsekkel. Bellának, is ilyen volt a szerkója, csak őneki nem voltak szegecsek a cipőjén,neki olyan kesztyűje volt,aminek nincs ujja,de van rajta szegecs. Nekem meg olyanom nem volt. A többieken nem bukósisak volt, hanem kalap, egy olyan csíkkal, ami flitterrel volt kirakva. A motor kormányára már felkészítették nekünk a kalapokat, nekünk,pedig az egész csillogott-villogott. A hátulsó emberek,szépen megfordultak,és mire a zene felerősödött,és felgyorsult a sorokból is előrefutottak,az emberek közénk,mi eközben,pedig levettük a bukósisakot,megráztuk  a hajunkat, és úgy raktuk fel a kalapot,ahogy rávetül a fény eltakarja az arcunkat. Megfordultunk és SIKERÜLT! Na,végre. Ezt legalább nem rontottam el. Majd megfogtunk a kalapot,és eldobtuk,szerencsére jó helyen vannak,mert elkapták.

Még volt pár zeneszámra táncoló embereke,de őket mi nem érdekeltük,ők meg minket. Már épp a pólómat gyömöszöltem bele a táskámba, de nem akart belemenni. Pedig amikor elindultam olyan szép rend volt benne. Szóval újra ki kellett pakolnom. Szegény Bella már az ajtónak dőlt, és úgy ütötte az ütemet a lábával,mert az öltözőben lájtosan lehet hallani az előadás zenéit. Majd nem bírta tovább!

-          Siess már! Itt fogok, megőszülni. Nos,most már biztosan lekéstem Cece bátyáról. (Cece-ért,mindig a bátya jön,és a táncon lévő,majdnem összes lány belé van habarodva,jelen esetben Bella is.)

-          Nem volt muszáj megvárnod, igaz ezt már mondtam is. Akkor nem csak az én hibám,hogy lemaradtál,a srácról. Úgyis csöpög a többi lány utána helyetted is.

-          Nyö,nyö,nyö,nyö… - tudta,hogy igazam van… ☺ Pár perc múlva kiviharzott az öltözőből, arra a mondatra hivatkozva,hogy neki pisilnie kell. Nem voltam rá kíváncsi. De nem maradtam sokáig egyedül.

-          Szia cica!- szólalt meg Ryan.

-          Szia… Öm… Kandúr… - erre mind a ketten hülye fejet vágtunk.

-          Mijáu. –szólalt meg.

-          Ryan,nem akarlak elkeseríteni,de ez a női öltöző. –majd feltartotta a mutató ujját, olyan pillanat és jövök jelzés keppen,és megnézte mi van az ajtóra írva. NŐI ÖLTÖZŐ. Szerepelt az ajtón óriás betűkkel.

-          Akkor értem,miért nézett rám annyira hülyén a biztonsági őr. –ezt tudom,hogy poénnak szánta,de nem voltam biztos benne,hogy nincs igazság alapja. :D

-          Amúgy ügyi voltál!

-          Köszi! – a válaszomra ő leguggolt,és segített nekem. Szerencsére ketten csak befértünk abba a fránya táskába. Majd gyorsan felállt,és felsegített.

-          Köszi… megint.

-          Semmiség. Gyere, haza viszlek!

-          Úgy volt,hogy Apuékkal megyek haza.

-          Igen,de meggyőztem Apudat,hogy én hadd vigyelek haza.

-          Mi van megkedveltetted magad Apuval?

-          Miért eddig nem bírt? –esett le a válla.

-          Eddig is csípett,de Andy az örök kedvenc. – vontam meg a vállam. – csak tudnám miért.

-          Most meg vagyok sértődve. – mondta Ryan. Majd kitárta az öltöző ajtaját.

Hazavitt, de még egy kicsit beszélgettünk. Tovább is trécseltünk volna,ha nem idegesített volna Maci, a meg nem szakadó,kitartó csaholása. Eddig mindig kapóra jött egy gyönyörű,okos,erős,mégis örök kölyökkutya,de úgy látszik,most nem éppen. Felmentem a szobámba, Maci megcélozta az ágyamat,és felugrott rá. Kinyitottam a táskámat,és ahol még volt egy kis hely egy rózsa hevert. Vörös. És rá volt ragasztva egy kis cédula.

Ryan-től.