♥♥♥28. fejezet♥♥♥

Az egyik legédesebb Német Juhász kutya a világon.♥
Persze csak a sajátom után. :D

28. fejezet

  A fellépést követő napon, vagy délig aludtam, ami nem rám jellemző. Még tudtam volna lustálkodni, de hiába forgolódtam, nem sikerült. Felsóhajtottam, és lenyúltam az ágyamba épített polcon fekvő telefonomért. Kioldottam a billentyűzárat, majd megnéztem hány óra van. Hát, lássatok csodát, tizenegy óra huszonhat perc volt. És máris egy új üzenet. Mit akarnak, ilyenkor ki keres!? Beléptem a menüpontba, majd a kis nyitott borítékot ábrázoló kis képre érintettem a hüvelykujjamat. Bella. Megnyitottam, és csak az állt benne, hogy délután két órakor várlak Facebookon. Oké, lett volna némi ellenvetésem, azzal,hogy miért is nem bírja leírni ebbe a nyomorult SMS-ben,hogy mit akar,de neki csak a Facebook van. Mindegy, csak elhúztam a számat, majd elvigyorodtam.

Ilyenkor, hogy-hogy nincs semmi zörgés odalent? Kitápászkodtam az ágyamból, és a szememet dörzsölgetve levánszorogtam a tizenhat fából készült fokon. A hátam majdnem beszakadt. De ügyet sem vetettem rá. Jobban izgatott az, hogy hol vannak a többiek. A nővéremről tudtam, hogy minden nap elmegy reggelizni Andyvel, de már nagyon nem reggelizésre való idő van. Biztos elment hozzájuk. Nekem miért nem szólt. ’ Rég találkoztam’ a bátyámmal. Igaz, épp tegnap a műsoron láttam. J Anyuék egy cetlit hagytak a hűtőn. Nem is kellett végigolvasnom, mert már az első szavakból, eszembe jutott, hogy hová is mentek. Kiment a fejemből. Köszönteni vannak. Egyedül… Nem szeretek lenni. Bekapcsoltam a rádiót, épp egy régi Rihanna szám ment. Majd felkiáltottam:

-          Kiskutyám! –ekkor annyit hallottam, hogy Maci a nagyszobából gyorsan felül, elkezd futni. Leült elém, nézett, csak nézett. Nem bírtam sokáig, a végén leguggoltam hozzá, és megsimogattam. Amikor felálltam, és megfordultam visszanéztem, Ő csak ült, és ártatlan pillantásokat vetett rám. Miközben az okos kis buksiját is eldöntötte. A kezemben volt a telefon, és gyorsan lefényképeztem. Vagy húszszor. Gyorsan felöltöztem. Egy fekete cicanadrágot (ami örök kedvenc marad), egy hosszú fehér pamut pólót, aminek az elején egy pillangó van. Ezt is szerettem, mert jó volt az anyaga, és lenge is volt. Egy lila-fehér csíkos zokni akadt a kezembe, így azt vettem fel. Arra egy fekete, bokacsizmát. Macira rátettem a pórázát, és indultattunk. Most nem tudom mi ütött belé, de most olyan könnyen ment a sétáltatás,a lábam mellett jött, nem lökött fel,és nem húzott el. Amikor hazaértem, meg is jutalmaztam. Nagyon örült neki. Felvettem az asztalon felejtett telefonomat, és felmentem. Először Anyuék szobájába mentem, hogy kihozzam a fülhallgatóját. Majd összeszereltem (ami nem nagy tudomány) a telefonommal. Felhuppantam az ágyamra, elővettem a laptopomat, és mint ahogy drága barátnőm kérte, felmentem Facebookra. Egy új üzenet. Na, ki az? Kattintottam a megfelelő helyre. Bella. Biztos azt írta, hogy elkéstem öt másodperccel… Nem ám, nem szokott ilyet. Aranyos lány, és nagyon kedves, nála normálisabbal,még nem volt szerencsém.

-          „Holnap. Tali. A házunknál. Nincs apelláta!” – ezt az üzenetet is csak egyetlen, drága Bellánk írhatta. Gyorsan elrepült az idő. Már kezdett alkonyodni. És pirosodni az ég alja. Az égen narancssárga felhőpamacsok voltak. Szépek. A szél miatt gyorsan változtatták a helyüket. Nagy csend uralkodott a szobámban, mert már nem hallgattam zenét, már a gépet is kapcsoltam ki. A kutyám, Maci már halkan aludt az ágyam végében. Elmosolyodtam a békés pofija láttán. Letettem a laptopot az íróasztalra, és megsimogattam Maci pocakját. Ekkor hallottam, hogy leparkolnak a házunk elé. Biztos, hogy nem Apuék jöttek, meg mert a kocsink hangját, gyorsan megismerem. Ez más volt. Andy nagyon vigyáz a nővéremre (jól is teszi!) mindig legyen reggel, este mindig hazahozza. Azt gondoltam, hogy ők azok. Mindig fél óráig búcsúzkodnak, de ez sosem zavart. Édesek együtt. ♥ Maci felébredt. Leugrott az ágyamról, majd egy hirtelen mozdulattal lefutott a lépcsőn. Edinát nem így fogadja. Most sokkal izgatottabb volt. Mert ugrált, és ugatott. Én is levánszorogtam a lépcsőn. Az ajtónk üveges. Nem néztem ki rajta. Tudtam, hogy a nővérem még kint van. Vettem egy zsebit és kiköptem a rágómat. Túl erős volt, pedig már vagy egy órája rágom… Épp a rádióhoz, mentem, mert bekapcsolva hagytam. Semmi érdekes nem ment,már benne csak egy csomó ismétlés. Maci már megunta. Felment. Egyszer csak kopogtatnak az ajtón. Itt már gyanús volt, mert a nővérem miért kopogtatna, hisz otthon van. Csak szokta nyitni az ajtót,és felkiált, hogy: „Megjöttem! Dóri! Lejössz?” –és ennyi. Lementem a három kis lépcsőfokon, és már ott is voltam. Elhúztam az üveg előtt lévő fehér függönyt. Kinéztem és Ryan állt az előttem. Elmosolyodott, és integetett. Kinyitottam az ajtót.

-          Szia! –mondtam kicsit meglepődve, nem értettem, hogy miért van itt.

-          Helló! Nem akkora csoda, hogy itt vagyok. Miért nézel rám ilyen csodálkozva?

-          Nem tudom. Azt hittem,hogy a nővérem jött meg.

-          Öm… Én pasiból, vagyok. És nem szeretnék a nővéred lenni, se a bátyád. J

-          Csak a barátom. –mosolyodtam el kicsit keserűen. CSAK BARÁTOK! Ez teljességgel nem igaz. Az esetek 89%-ban nő és férfi között nincs barátság, mert az egyik fél, mindig többet érez a másik fél iránt.

-          Én nem szeretnék a haverod lenni, és annál több akarok lenni. - lépett közelebb hozzám. Most éppen próbáltam nem felsikítani örömömben. Mondjátok, hogy nem álmodom. Kérlek Istenem, mondd, hogy ez a valóság!

-          Akkor? –próbáltam megtörni a kínos csendet.

-          Jaj,nem veszed észre,hogy meg akarlak kérni,hogy legyél a barátnőm. –ekkor teljesen kitört. Úgy látszik, nem csak a testvéreimnek fáj a hülyeségem. J- Sorry… Ennek az egésznek csak az volt a lényege, hogy légy a barátnőm. Nos? Mi a válaszod?

-          I-i-i-i-i-i-i-i-g-e-e-e-e-e-e-n! –dadogtam.

-          Várjunk igen?

-          Azt, kérted,hogy legyek a barátnőd. Számomra semmi akadálya! Igen!

-          Ezzaz! –kiáltott fel! Ekkor megfogta a derekamat, magához húzott, és megcsókolt. Én,pedig átöleltem a nyakát. Szabályosan hallottam,hogy mindjárt kiugrik a szívem a helyéről.

Sokáig lent maradtunk, és beszélgettünk. Eközben már tényleg megérkezett a nővérem és oldalán Andy. A srácok meghívtak minket hozzájuk. Andy és Edina rögtön észrevették, hogy valami történt, mert Andy már az ajtó belépte után rákérdezett, hogy járunk-e. A válaszunk igen volt. Olyan jó ezt kimondani. Edina csak mögém lépett, és megsimította a kezemet. Erre a cselekedetére, felméztem rá. Mind a ketten mosolyogtunk. Vagyis, mind a négyen. :D

Éjfél lehetett, amikor elmentek a srácok. Majd visszamentem a nővéremmel a konyhába leültünk és a tálalóra néztem. Egy váza… Néztem feljebb. Egy csokor virág. Odamentem, és megnéztem a rajta lévő fecnit.

Dórinak.

Ryan kézírása volt. Edinára néztem és belekortyolt a kólájába, olyan kis sejtelmes mosollyal az arcán.

-          Hogy a fr@ncba csinálja ezt? – ekkor a nővéremre nézem,aki megint csak igen értelmes fejet vágott…