11. fejezet

Adam

11. fejezet

RYAN SZEMSZÖGE:

Reggel Ad állt az ajtóm előtt és az ajtófélfának támaszkodott.

-          Szia, Csipkerózsika!- ekkor valami gengszter mosoly ült ki az arcára.

-          Helló! ÉS te vagy a ’ hercegem ‘? Mivel, te ébresztettél fel - Ryan 1 Adam zéró.

-          Na, viccet félretéve, öltözz fel és mehetünk meghívni Dórit a bulira. Gyerünk, kelj már fel!

-          Dóri is ott lesz?

-          Anyám, tuti biztos, hogy csak festeted a hajad színét?

-          Jó-jó csak… csak…

-          Nincs csak… Andyék már ott vannak! Ne késsünk el. Joel a húgához ment… EGYEDÜL. Velünk jött volna, de nem akarta hallgatni a nyavalygásodat. – ekkor felpattantam, majd felvettem az egyik farmeremet, egy piros pólót, és rá egy barna dzsekit.

-          És már készen is voltam. Adammel út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz.

Aztán elkezdett esni az eső. Odaértünk. Andy és Edi elől álltak, én és Ad mögéjük léptünk. Akkor megjelentek a sarkon. Joel már megint vigyorgott… Az én haverom. A húga, pedig szokás szerint csinos volt.  Andy elmondta a kis ’ beszédét’ engem jobban érdekelt a cipőm nézegetése, mert most hogy ott voltam, nem fog eljönni… L „oké, elmegyek! Számíthattok rám!” – akkor felkaptam a fejem és elmosolyodtam, és csak az jutott el a tudatomig,hogy Jeeee..eljön, eljön… Ezzzaz! Jes! J