4. fejezet

4. fejezet

Most csak viccel velem!

Pár nap múlva nem sírtam annyit Ryan után. Épp az e-mail-jeimet néztem, amikor megakadt a szemem egy Gratulálunk című levélen. Gyorsan megnyitottam, és kiderült, hogy az enyém az egyik állás.. Jómagam leszek a pincér. Gyorsan elújságoltam a hírt Rebekának, és pár perccel később jött is a válasz. Ő pedig emellett a kis étterem mellett fog lakni! SZUPER! Pár nap múlva már meg is volt a ruhám. Utána való harmadnap már munkába is állhattam. Reggel kilenckor már ott kellet lennem, ezért 8:30-kor elindultam. Fekete magas sarkú volt rajtam, a munkaruhám, és egy tavaszi pirosas-rózsaszínes kabát. Igaz, hét ágra sütött a nap,de elég hűvös volt odakinn. Egyszer csak-csak odaértem. Végre. Már épp a harmadik-negyedik kávét vittem ki ugyanahhoz az asztalhoz. Egy fiatal srácnak. Szerelmi bánat. Innen érzem a szagát… Amikor megláttam, Őt. Egy lánnyal volt… Az alacsony vérnyomás,már nem olyan volt,mert amikor megláttam őt és azt a csajt, az egekbe szökött a vérnyomásom… Nagyon ideges,féltékeny lettem… Sírás kerülgetett,de nem, nem adom meg Ryan-nek azt az örömet,hogy lásson engem miatta sírni. Bejöttek. A lány olyasmi magas lehetett, mint én, sötét barna hosszú haja ki volt engedve, és barna szeme vastagon ki volt sminkelve feketével. 15 cm-es magas sarkú szorította a lábát, (Hogy esne pofára benne, az lenne a nap fénypontja.) fekete cicanacit viselt, ugyan olyan színű dzsekit, és egy kék lenge pólót aggatott magára. Ryan am is szokás szerint nagggyon jól nézett ki… Sötét edző cipő, sötét cső farmer, fekete tavaszi kabát, ami nem volt begombolva, ezért látszott a pólója, ami fehér alapon a tenger partot ábrázolta. A kezét a nadrágja zsebébe bújtatta, a szeme most csak a járólapot nézte. Majd lehuppantak az első asztalhoz. A főnököm a pult mögött szólt, hogy menjek már da felvenni a rendelést. Nagy erőt vettem magamon, lenyeltem a sírást, és oda ballagtam. Nem nagyon siettem. Várjanak csak…

-          Dóri !? –szólt Ryan.

-          Mr. Fletcher… - mondtam semmi érdeklődéssel bíró hanggal. Le kellet róla vennem a szemem, mert ha tovább figyelem esküszöm, elsírom magam.