2013. szeptember 21., szombat

18. fejezet


Az én kiskutyám! Imádom! Ő az egyik ok,akiért felkelek reggelente. ♥
18. fejezet

Bella már eleget mesélt a három lányról, és Ace-ról, hogy tudjam nagyjából milyenek. Két órára hivatalos voltam egy nyugis kis teadélutánra.
Reggel épp a kutyámat sétáltattam, amikor Joel hívott, hogy nem szeretné a kutyáját egyedül hagyni, nyugodtan odavihetem az enyémet. Ellesznek egymással. Odasiettem Andy nyitott ajtót.
-          Helló kislány!- mosolyodott rám. - Add csak ide nyugodtan a pórázt és odaviszem a kis barátjához.
-          Szia Andrew! Tessék!- és a kezébe adtam.
-          Ne aggódj! Nem lesz baja! Hisz itt vagyok. –na, ennél a mondat végénél 1 bedobott’ egy olyan gengszter mosolyt, amitől először összeráncoltam a szemöldököm, de végül felnevettem. Majd Ryan szinte átesett Andy-n és majdnem rajtam is, de nagy nehezen elkerültük azt, hogy ’ padlóra ’ jelen esetben a betonra essek. Én a felső karját fogtam meg, ő meg a derekamat. De ja vu. (én idióta) elnyomtam magamtól, és Ő elengedet. :’C
-          Szia cica!
-          Ne hívj cicának…
-          Bocsi… Öm… Elkísérhetlek a munkahelyedre?
-          Attól függ!
-          Mitől?
-          Stacey jön?
-          Még csak az kéne. - hadarta el. Majd a szája elé rakta a kezét, de el is vette onnan. - Vagyis… Nem, nem jön. Szóóóvaaal? Mi a válaszod?
-          Oké!- remélem nyugodtnak tűntem, de ezzel az egyszerű kis kérdéssel, olyan boldoggá tett, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna. De nem tettem.
-          Reméltem, hogy ezt mondod. - ekkor előre hajolt és még jobban mosolygott, mint eddig. Egyre közelebb ért. Amikor észrevettem, hogy milyen ing van rajta. Az a bizonyos világoskék ing. Akkor széthúztam a fekete dzsekijét és jobban megnéztem. Tényleg azt vette fel!
-          Öm… Indulhatunk? –kérdeztem és erre eltávolodott. És én megköszörültem a torkom.
-          Persze, de csak hogy tudd nem miattad vettem fel ezt az inget, csak, mert… Csak és kész.
-          Aha…
-          Ez a kedvencem.

-          Én is ezt mondanám. - Andy csak vigyorogva az ajtófélfának dőlve nézett minket. És a kutyám pórázát szorongatta. Maci viszonyt nekidőlt, és úgy ült mellette csöndesen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése