![]() |
| Ryan és Andy |
23. fejezet
Amikor szinte kitépte az ajtót a helyéről reménykedtem, hogy Ő lesz az. És Ő volt.
Mosolygott, és csak nézett. Nem tudtam megszólalni, csak vigyorogtam az
elfeküdt szőke haját, felcsillanó szemeit.
-
Szia! – vigyorodott el még jobban.
-
Szia Ryan! – tettem én is ugyan ezt. Majd megpuszilt. Úr Isten! Biztos
fülig vörösödtem. – Ez mi volt?
-
Olyan jó éjt puszi akart lenni. Azt hiszem. –vakarta meg a nyakát.
-
És mi van a kis ’ barátnőddel ’ ?
-
Szakítottunk tam.
-
Mi a manó!? De nem tűnsz valami levertnek. Inkább feldobott vagy.
-
Mert az is vagyok. Tiszta Happy! Hisz itt vagy! – hajolt előre. Erre mit
lehet mondani!?Olyan édes volt. Ezzel az elfeküdt hajjal, és ezekkel az óriási
nagy kék szemekkel, amiket IMÁDOK! – gondolom a kutyádért jöttél. Nagyon jó
kutyus volt. Maci! – kiáltott hátra. Erre csak egy árnyékot látok a szájában a
pórázzal. (Nekem ilyet sose csinált. Meg vagyok sértődve!) Oda is jött. Közénk.
És felnézett ránk.
-
Köszi,hogy vigyáztatok rá!
-
Nincs mit! Gyertek! Hazaviszlek titeket!
-
Ugyan nem kell!
-
De kell! –háborodott fel!- Én, haza akarlak vinni. Ugyan. Úgyse engednélek
haza egyedül. Vak sötét van! Na… kérlek!
-
Csak akkor, ha nem baj. - szögeztem le. Ekkor megfogta a derekamat, és magához
húzott. Már olyan közel volt, hogy éreztem, ahogy veszi a levegőt. Talán meg is
csókolt volna, ha nem toppan be Adam.
-
Helló-helló!
-
Szia Adam! – néztem ki Ry mögül.
-
Csak nem megszakítottam valamit!? – de azt úgy mondta, hogy tudta mi a
válasz: YES!
-
Áh, dehogy!- mondta Ryan dühösen! Erre Adam sarkon fordult és elment. - na,
gyertek. - ekkor leguggolt, és Macira tette a pórázát. Majd megfogta a kezem,
és kinyitotta a kocsija ajtaját. Én elöl ültem mellette. A kutyám, Maci hátul.
Kinéztem az ablakon, és Adam meg Andy dőlt az ajtófélfának. Integettek, na meg
szokás szerint mosolyogtak. Majd Ryan is beült. Elindította a motort,majd
elindultunk.
Gyorsan kiszállt a kocsiból, és kinyitotta az ajtót. (én is ki tudom
nyitni, de mindegy♥) Megragadtam a kutyám pórázát, és kiléptem a piros
kocsiból. Megint megcélozta a kezem, és nem engedte el. Bekísért az ajtóig. Benn
elengedtem Macit hadd futkározzon.
-
Jó éjszakát!
-
Neked is! – majd magához húzott, a másik kezemet is megfogta, és…
megpuszilt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése