22. fejezet

22. fejezet

Andy szemszöge:

Egyik nap Edina jött át kicsit beszélgetni. Máris feldobta a napomat.

-          Szia, kicsim! ♥ - mondtam neki, majd megcsókoltam.

-          Szia! Van egy ici-pici probléma…

-          Mi? –szakítottam félbe. –Kivel: Kikkel? Mi van? Ne ilyesztegess!

-          A húgommal és a leges-legjobb haveroddal. –pfú, ekkor felsóhajtottam. egy nagy kő esett le a szívemről.

-          Pszt! Halkabban! Épp fenn tollászkodik!

-          Okay! Sorry…- suttogta. –Mit lehetne tenni, hogy bevallják egymásnak az érzéseiket? Mert ha nem teszik, tovább léphetnek. – húzta el a száját.

-          Talán beszélhetnél a húgoddal, és meg a ’ testvéremmel’.

-          Testvéreddel. De édes vagy.♥ - ölelt át. –oké,de erre már gondoltam. És mégis hogyan drága egyetlen Andrewkám!?

-          Azt már ne tőlem kérdezd! Találj ki valamit!

-          Mindent nekem kell csinálnom!?

-          Igen kicsim-köszörültem meg a torkom. Akarom mondani Edinácskám!

-          Na, jó ezt most hagyd abba! – mondta.

Úgy két órát még elbeszélgettünk, majd elment. De utána Ryan is elindult, és gyorsan meg is jött.

-          Szia, tesó! Beszélnünk kell! Most! – erre nagyon hülye fejet vágott.

-          Oooookaaay…- mondta kérdő tekintettel.

-          Figyu… Ryan. Tudom, hogy ez a Stacey-s ügy azért kezdődött, mert féltékennyé akartad tenni Dórit, de már túlzásba estél. Ha így folytatod, beleszeret másba, és azt kell végignézned, hogy más szereti. És az biztos nagyon fájna neked, ha már az ennyire fájt amit ez esküvő után mondott, akkor az mennyire szörnyű lenne. Nekem meg azt kéne hallgatnom, hogy: Andy annyira fáááj… Ez akármikor megtörténhet.

-          Szakítottam a boszival.

-          Ó, iggen-iggen-igen! – mondtam. - Azt hittem én leszek a szerelmi megmentő.

-          Először is 15 fontot lenyúlt tőlem. Nem is lenne ez olyan nagy baj, mert én önként is adtam volna neki, csak hogy lekopjon! A szülinapján el kellett vinnem Disney Land-be. És én nem bírtam vele többé. És én nem szerettem, pedig én megpróbáltam kedvelni, de ha, már az nem ment, akkor mit várnak tőlem!?

-          Nos, akkor mi lesz veletek, Dórival?

-          Nem tudom. –sóhajtott és a kezébe temette az arcát. – Beszélnem kell vele.

-          Hát nem lenen rossz mister. – mondtam.