II.
Munka után rögtön Belláékhoz mentem.
A lépcsőházban találkoztam Bellával. Rám várt. A kis cuki.
-
Szia… Bocsánat mindenért kérlek en haragudj!- :c
mondta.
-
Szia! Semmi baj! –majd megöleltem.
-
Tényleg megbocsátasz ezek után? –ekkor elengedtem és a
nagy barna szemeibe néztem,akik sajnálatomra könnyek szöktek.
-
NEM! –ekkor sokkos arcot vágott. –nem is haragudtam
rád, és nem is fogok. Te is ember vagy és követsz el hibákat. Én is. Nem is
keveset. Ryan már rájött erre. Tudja, milyen hülye tudok lenni. –elmosolyodtam,
majd ő is.
Bevezetett a házba. A többi három lány és egy édes kis
kutya ült a kanapén a kezeit morzsolgatva. Ace pedig csak feküdt ott egy fekete
hajú lány ölében. Nyugodtan, gondolom a csaj az örök vidám…- amikor épp ezt a
mondókát mondtam magamnak,a lány felkapta a fejét és elém ’ ugrott’.
-
Szijjja! Roxi vagyok! Ő pedig a kutyám. Ace. Öröm
veled találkozni. Bella folyton-folyvást rólad áradozott, amióta csak itt van.
-
Szia, Dóri vagyok. Én is örülök! Tényleg ezt tett
volna?
-
Igen. Nekem elhiheted. –nevetett fel.
-
Én Nina vagyok… - és a mellette álló lány
félbeszakította- Én meg Alexis!
-
Sziasztok! Én Dóri vagyok!
-
Huppanj le! –mondta Nina. Gyorsan befogadtak. Leültem
és megcsodáltam a házat. Édes, és már otthonos. Ha én is csak 4 napja lennék
itt, akkor még tele lenne dobozokkal, viszont a csajok, jó munkát végeztek.
Kedvesek voltak velem, már értem Bella miért mesélt csupa jót rólunk. Már egy
pizsi bulira is hivatalos vagyok.
Gyorsan elment az idő. Besötétedett és még _Maciért is
el kellett mennem.
Eléggé be voltam tojva egyedül a sötét utcán.
De szerencsére gyorsan odaértem Joelékhez. Éppen. Ryan
nyitott ajtót. ♥♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése