12. fejeze

12. fejezet

Már az autóban ültünk. Edi vezetett és mellette ültem.

Nagyon izgultam, mi lesz, ha Ryan elhozza azt a csajt? Akkor biztos megtépem… Tuti…

Már ott is voltunk, nem kellett sokat mennünk. Gyönyörű ház volt, és olyan közepes nagyságú. Nem is kell olyan, hű de nagy… Szerintem… Tetszett. Kiléptünk a kocsiból. Nagy volt a szél, nem kötöttem össze a hajam, úgy hogy ennek annyi is volt. Ryan az ablakból figyelt minket.

Olyan volt, mint egy kisfiú, aki nézi a kint rohanó életet. Hm… Édes. Nagyon. Csengettünk. Ry és Andy nyitott ajtót. Örültek nekünk, mi meg nekünk. A nővérem Andy nyakába ugrott. Ez lett volna az üdvözlés. Úgy éreztem magam ott, mint egy fél idióta. Ryan meg akart ölelni, de én a kezemet nyújtottam, aztán ő nyújtotta a kezét, és akartam megölelni. Cikis helyzet. Valaki segítsen kimászni ebből… Csak zsebre vágta a kezét,és a földet figyelte, én meg a hasam előtt összefontam az ujjaimat,most már nem fél, hanem egész idiótának éreztem magam. Akkor jöttek a megmentőim, Joel, és Adam. Megtörtént az ajándékozás is, meg egy kisseb nem kell veszekedés… Férfiak… a nappaliban ott ültek Ryan testvérei 2 húg és egy báty, Andy bátya, és Ad nővére. Bemutattak, de a neveket, még nem tudom biztosan… MÉG. Kellemes volt az ott töltött idő. Már azt hittem semmi sem ronthatja el az estét… Amikor az én kedves egyetlen bátyám, aki velem szemben ült, megkérdezte,miért nem hozta el Ry a csaját. Amint kimondta a szája elé rakta a kezét. Nagyon megvető pillantással nézhettem rá… Erre választ nem kaptunk, csak rám nézett és elmosolyodott… Mit vigyorogsz? Áh…

Nem borulok ki. Erős vagyok. Akkor Adam, aki mellettem ült, felugrott,és a dob mögé huppant.

-          Nagy a csend. Én azt nem bírom- nevette el magát, és belekezdett az egyik dalunkba, és Andy nem a normális szöveget mondta, hanem elkezdett hülyéskedni. Addig Ryan és Joel a gitárokért mentek, és ők is rákezdtek. Andy nagyon őrült. (jó értelemben, habár a többi 3 srác, is. J ) Besötétedett, és akkor az újonnan megismert emberek elmentek. Kár, jól elbeszélgettünk, de ha egyszer elmentek mit tehetnék, ragadjam meg a lábukat, aztán húzzanak maguk után vagy mi? Na, jó azért annyira nem volt jó mindez, hogy megtegyem. Elkezdett zuhogni az eső, úgy zúdult, le, mintha dézsából öntenék. És villámlott is. Köztudott, hogy én rettegek a villámoktól, gyerekkorom óta. Nem tudom miért, és nem is fogom megtudni.

És egyszer csak áramszünet. Szuper, eddig csak olyan pár percesben volt részem, nem ilyenben… Több órásban. Nagyon hideg lett. Körbeültünk, és gyertyákat gyújtottunk, mert alig láttuk egymást. A nővérem Andrew vállára hajtotta a fejét.♥

Én Ryan és Ad között ültem, csak tudnám miért, voltam ilyen hülye, hogy pont ide kellett ülnöm. Csak én lehettem. Ekkora idióta…

Pár minutumnyi csend után Ryan megszólalt, és a többek is rákezdtek, és csak dőlt belőlük a hülyeség. Én csak szakadtam a röhögéstől. Fáj az oldalam… Majd megint előkerült a két ütő,és a két gitár is,de a hülyeség maradt. Szerencsére… Már olyan farkasordító hideg lett,hogy Ry és Andy felment az emeletre pokrócért vagy kardigánért. Majd Ryan mögém lépett,és a hátamra terítette az egyik kardigánját. Kötött,volt,és krémszínű, fekete gombokkal.